"Kerüld a pereskedést. Törekedj kompromisszumra, amikor csak lehetséges... ha papíron nyersz is, ténylegesen veszíteni fogsz: tiszteletdíjat, költségeklet és időt."
Abraham Lincoln
Jogi háttér
Hazánkban a mediációra 2003 március 17-től kezdve van jogszerű lehetőség, melynek alapja a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény. E jogszabály határozza meg, hogy milyen polgári ügyekben kizárt (ami egyben azt is jelenti: az összes többi esetben pedig lehetséges) a mediáció, s hogy kik, milyen kvalifikáció, nyilvántartás és feltételek mellett végezhetik azt.
Az ügyvéd és a mediáció
Az ügyfél azért bízza ügyét ügyvédre, mert abban érdekelt, hogy azt a lehető leggyorsabban és a legköltséghatékonyabban oldja meg jogi képviselője. Noha nem minden jogvita és szituáció alkalmas a mediációra, mégis, az esetek jelentős többségében ésszerű lépés az ügyvéd részéről, ha ügyfelével együtt megfontolás tárgyává teszi, az adott helyzetben helyes és célszerű lépés lenne-e a közvetítés kezdeményezése. Az ügyvéd sok esetben a mediációs eljárásban ügyfele jogi képviselőjeként részt vesz, így kontroll alatt tarthatja az eljárást, amely a pernél sokkal nagyobb esélyt kínál arra, hogy az ügyfele számára is elfogadható, nemcsak jogszerű, de annál messze több: tisztességes kompromisszumra juthasson az ellenérdekű féllel.
Legközelebb tehát kérje meg ügyvédjét: mérlegeljék közösen, hogy pereskedés előtt és/vagy helyett válasszák-e a közvetítést! Ez, ha formálisan még nem is, közvetve már nálunk is kötelező: a bíróságnak ugyanis érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania a keresetlevelet, ha abban a felperes nem nyilatkozik arról, hogy megkíséreltek-e mediáció útján megállapodni.